Egy átlagos napnak indult… ☀️
2019. január 30-át írunk. Minden ugyanúgy kezdődött, mint bármelyik másik nap. Felébredtem, készülődtem. Egy lelkipásztort látogattam meg. Hallottam, tudtam, hogy nem igazán közkedvelt, nem sokan szeretik gőgös, mindent jobban tudó természete miatt. Gondoltam, hátha kicsit segíti majd a látogatásom, hogy beszélgetünk, meghallgatom, aztán ő is idővel jobban érzi magát.
Jót is beszéltünk, volt téma bőven, elmentünk ebédelni egy étterembe. Amikor végeztünk, felajánlotta, hogy elvisz a legközelebbi buszmegállóba, ahonnan az induló járattal haza mehetek.
Az irányítás elvesztése 🛞
Útközben azonban iszonyatosan elkezdett gyorsítani, mintha nekem vagy saját magának akart volna valamit bizonyítani, hogy azt a járatot is elérjük, ami már rég elment. Észleltem a veszélyhelyzetet, többször felszólítottam, hogy lassítson, de mintha nem hallott volna semmit sem, még gyorsabban folytatta.
Az utolsó észlelésem egy óriási nagy fékezés volt. Kisodródott az autó egy kanyarban. Nem tudom mikor, de a földön fekve ébredtem fel. Hallottam, hogy valami sistereg az autóból, megijedtem, igyekeztem hátrébb kúszni.
Többször próbáltam mozgatni a jobb lábam, de nem sikerült. Aztán elájultam.
A helikopter és a kórház 🚁
Amikor ismét felébredtem, már a mentőhelikopter jött értem. Letépték rólam a ruhákat, stabilizálták a lábam, és bealtattak. Elég sok idő eltelhetett. Felébredtem. Körülöttem emberek rohangáltak, beszéltek. Vakító fényeket láttam, ahogy felnéztem.
Próbáltam megérteni, hogy most mi is van, mi történt, hol vagyok pontosan. Ekkor tisztáztam magamban, hogy autóbalesetem volt, sérüléseket szenvedtem, és valamelyik kórházban lehetek.
A fájdalom és a műtét 💉
Ezt követően történtek a kivizsgálások. Egyik helyről hurcoltak a másikba. Igazából nem tudtam, milyen sérüléseim vannak, de annyit éreztem, iszonyatosan fájt a jobb lábam, egymáshoz súrlódtak a tört csontvégek.
A családom rohant hozzám. A liftben találkoztunk, ott rájuk mosolyogtam, hogy minden rendben van.
Azonnal műtöttek.
A műtőben egyedül, mégis erősen 🛌
Tudjátok mi volt a legrosszabb?
Ott voltam a műtőben csupaszon, egy szál testként. Hárman felemeltek és ráhelyeztek a műtőasztalra. Csacsogtam nekik, ameddig tudtam. Majd hatott az altató, és kezdődött a több órás műtét… (folytatás)