⚖️ Menjek vagy maradjak?

🌟 Gyermekkori álmodozás: A papi hivatás vonzása

Már gyerekkorom óta foglalkoztatott a papi hivatás. Elképzeltem milyen jó lehet beszélni Istenről, milyen vagány kiállni, felvenni a ruhát. Olyan jó érzéssel töltött el az egésznek a gondolata, hogy végül elkezdtem a teológiát, a szemináriumban való papképzés folyamatát. Azonban sajnos már egy év után megfogalmazódott bennem, hogy most ezt pihentetni kell.

🕳️ A valóság és a kiábrándulás: A szeminárium világa

Soha nem gondoltam, hogy a szemináriumban, ahol papoknak tanulnak, ahol állítólag kiemelt fokozatban és minőségben kellett volna jelen lennie az istenszeretetnek, teljesen nem az volt. Mindenki mindenkit kritizált, ment a furakodás, az én ‘jobban tudom, mint te’ hozzáállás. Sokan bántottak, abszolút nem éreztem az otthonosság kellemes érzését. Így eljöttem.

🚪 Visszatérés a szemináriumba: Remények és csalódások

Két év kinti lét után mégis úgy döntöttem folytatom a szemináriumot. Én is fejlődtem, alakultam, gondoltam így már jó lesz. Utólag, szerintem egyáltalán nem egészséges, hogy össze vagyunk zárva, megmondják mikor imádkozzál, hova megyünk… A normálisan működő szabad gyermeki éned kibontakozása nulla.

⚡️ Fordulópont: A diakónusi szolgálat és egy tragikus baleset

Még a papszentelés előtt, viszont jött egy félév diakónusi szolgálat. Számos szerető, nyitott ember vett körül. Szerintem elég sok mindent tudtam tapasztalni. Viszont 2019. január 30-án egy nagyon súlyos autóbalesetem volt sértettként. (Erről majd külön fogok írni.) Több hónapon keresztül kórházban voltam, újra meg kellett tanulnom járni. Nagyon nehéz volt. Azonban azt érzékeltem, hogy még inkább erősödött a papi hivatásom.

✌️ Első szolgálat: Öröm és mély csalódás

Egy városban megkezdtem a működésem. A covid ellenére is nagyon szerettem ott lenni, nagyon jó kis közösség volt. Aztán egyik nap éppen egy családhoz indultam. Az udvaron sétáltak a kutyák. A nagy zajban megszólalt az akkori főnököm ezekkel a szavakkal: – „Én meg írtam a püspöknek egy levelet és kértem az elhelyezésedet.” El tudjátok képzelni, mit érezhettem és gondolhattam akkor. Teljesen összetörtem. Ekkor sokat jártam az erdőbe, hogy tanuljak a fáktól, a természettől, kölcsönözzem, magamba szívjam a természetes egyensúlyt.

🚪 Egy másik város, egy új kezdet

Egy másik városban folytattam. A kezdet nagyon jó volt. Egy működő közösséget örököltem meg. Viszont szépen lassan a fiatalok elmentek egyetemre. Azt vettem észre, hogy az egyházközösség tagjait pedig évről évre temetem el. Egyszerűen elegem lett a rengeteg képmutatásból. A látszatmutatványokból, amikor azt mutatjuk kívülre, hogy minden van, minden jól működik, közben semmi. Azokból, akik a kereszténységet arra használják fel eszközként, hogy elérjék saját vágyaikat, céljaikat. Azokból, akik mennyire kedvesek voltak, amikor velem beszéltek, de mihelyst elköszöntünk egymástól, mindennek is elhordtak…

Elérkezett ismét a helyezések időszaka. Természetesen megint helyeztek több év után. Szerintem összesen két hónap telt el azzal az idegeskedéssel, hogy megyek vagy nem megyek, ha megyek, akkor hová. Senki nem mondott semmit, senki nem tudott semmit. Borzalmas időszak volt, nagyon megviselt.

Mégis elkezdtem a szolgálatomat egy harmadik városban, pedig már rég éreztem, hogy ez az első helyem óta egyáltalán nem olyan, mint amilyen volt. Nem érzem magam benne jól. Nem tudom megfelelően kibontakoztatni magamat. Hála Isten közben szerelmes is lettem, ami a már meghozott döntésemet segítette.

🌎 Miért hagytam abba?

Nem akartam többé, hogy a felsőbb hatalomtól függjek, ennyire kitett legyen az életem. Nem tudtam elképzelni saját magamat ebben az állapotban egy életen keresztül. Mindig költözni, mindent elölről kezdeni. Nem éreztem magam motiváltnak, hogy lassan majdnem üres templomban misézzek.

📚 Az új kezdet: Coachság és jogi tanulmányok

Nem kellett olyan sokáig gondolkoznom, mivel szeretnék foglalkozni. Természetesen továbbra is bennem volt a vágy, hogy segítsek másoknak/másokon. A coachságot választottam, amelynek során sokkal inkább tudok közvetlenebb módon jelen lenni, segíteni mások életének alakulásában. Közben a jogi egyetemet is végzem, hogy a jövőben jogi szaktanácsadással is tudjak majd segítséget adni.

🔄 Hála

Röviden ez az én történetem. Sok kanyar, megállás, elágazás. Viszont hálás vagyok, mert mindez kellett ahhoz, hogy olyan legyek, aki most vagyok.

Aki csak a szerepemért szeretett, mert pap voltam, az sosem szeretett igazán!